1. A csavar
Csavar vagyok,
Nem csavargok.
Ha ismerni akarsz,
Tudd meg ki vagyok:
Lehetek jobbos,
Lehetek balos,
A menetem az, mi én vagyok.
Ez lehet metrikus,
Vagy angolszász
Withwort-os.
Van még átmérőm is,
Külső is, meg még a mag.
A hosszom sem mindegy,
Ha rövid vagyok,
Mérges vagy.
A fejem szerint is válogatnak,
Lehet lencse, imbusz,
Én tartom össze az
Ikaruszt,
Mely Téged pénteken
Hazahoz.
Lehet még philips vagy thorx
Legyen jó szerszám,
Mert meglakolsz!
Szóval, fontos vagyok,
Tudj rólam mindent,
Mert, ha valamit szerelsz,
Kellek neked, mint alkesznek szesz.
A világot, melyben élsz,
Én tartom össze.
Bontható vagyok,
Ez fontos érv.
Anyám is van.
Többféle is.
Van önzáró, vagy koronás.
Nem királylány,
Csak pedáns.
És van, ki könnyen oldódó,
Aki egyszerű, mint az ék.
Van, kinek szárnya van,
Ezt használják legelébb.
Legyen anyagom olyan kemény, ami kell,
Ezt a fejemre irják
Betüvel.
Mert ez is jellemez
Engemet,
Nota bene!
Ezt soha el ne feledd!
2. Tervek
Tervek vannak a fejemben.
Pénz nem csörög a zsebemben.
A tervek, mint apró férgek
Egymást eszik,
Mire felkel a nap
Hűlt helyüket lesik.
De a tervekkel fogy az agy
Sohasem leszel te nagy!
Maradsz zöldség
Aki vegetál ,
Igyál még! hív a táj.
Menj bele,
Verd fel a sátrat,
ne félj, nem fáj.
Sőt, pillanatnyi örömök
Tartják sátradat,
Mely az első szélre
Rádborul , nesze!
Örömpillér félre,
Marad a vászon ami
Rádtapad , veszi
Életed ami mêg maradt.
Tessék zöldség:
Élvezd a napsugrat!
Ha holnap még élsz,
Legyen a félsz,
Mint mozgató rúgó.
Kérsz.
Má megin ?
De élsz..
Aztán jön a pokol,
És élvezed, hogy
Eddig nem jutott el
A képzelet.
Csak hiszed, hogy
Ez a pokol!
Nyújtsd ki
Két kezed , lásd
Hogy a semmibe nyúlik,
Nincs mit
Megfogj, érzékelj.
Na ez a pokol,
Gondolod.
De fejed felett az angyalok
Nevetnek, és
Táncolnak , mint mikor
Csillagok
Zuhantak a mélybe,
Fogmosáskor, mert
Hányigered lett a fogkrémtől
Mely nem az, mi
Rá van írva,
Fogad barnul, lukad
Rohadj meg!
Gondolod, de nem
Te rohasztod a fogad,
Hanem az idő
Melyet nem állíthat
Meg Signal vagy
Akarat.
De minek a fog?
Gondolod.
Ha egyszer meglesz...!
Nem érdekel mi fog,
Mi tart vissza,
Tiéd a mersz,
Vágj bele, mint
Kezdő hentes.
Ne sajnáld, az neki
Is fáj, mondják.
Pont a szívbe.
Hamar vége,
És mehet
A mészárszékre
Hol mindent ami él,
Gyilkolhat .
Joga van, az emberek
Éhesek. Enni kell.
De nem szeretetre
Hanem pénzre, anyagra
Melyek, mint saját
Énüket építik,
Massziv kövek.
Hol marad az érzelem ?
Kérdezed.
De nem válaszol
A kérdezett.
Akkor én döntök!
Oszlopot?
Kérdzed. Nem,
Életet.
Feleled magadnak,
Mert nincs ki feleljen,
Magad vagy.
Mint szüléskor a kan,
Idegesen rágod a szád
Szélét : pedig van
Egy könyv, hol minden
Meg van írva...
De miért nem adták ki?
Kérdi az árva,
Ki egyedül próbál
Magára találni.
Nem volt rá igény,
Rossz volt az idény.
Válaszol az anyagias
Remény.
Hát jó, majd az idén!
Reméli a szerény..
Ne reméld szerény,
E könyv nem
Erény , hanem
Sors, mely nem
Publikus.
Maradj tudatlan
E téren, mert
Nem lehet élni
Biztos tudattal,
Mely a percet is tudja.
Inkább tervezz,
Gondolj a holnapra.
Minek is?
Kérdezed...
Mert a holnap
Jó is lehet.
De ez már terv !
Mely agyamat eszi!
És egy nagy lélegzet..
Kezdetét veszi.
Mely nem ad választ,
Csak jelzi a képzelet
Végét, mely eláraszt,
És az új féreg a fejedbe
Új párt választ.
Nem vagy isten.
Meghalsz,
Mint a beporzott virág,
De neked terveket
Rakott a fejedbe
A Világ.
Hogy új terveket
Szüljön míg világ a világ
A világod, mely
Te vagy,
Ugy alakítod ahogy
Akarod.
Mondja a gondolat
Aztán eltűnik,
És csinál egy vadat:
Ismét terveket rak a fejedbe
Amelyek egymást
Eszik, mint vadászok
A vadat
Egy lövéssel, ne szenvedjen
Mondják .
Az a jó találat.
Vége
3. Élet
42 év
Szüleid élnek még.
De mi lesz, ha
Gyökered kitépi
Valami nagy hatalom?
Élet, vagy halál?
Szabadabb leszel?
Vagy madár,
Ki ketrecben énekel
Másoknak,
Miközben szíve zihál?
Szabadságra vágyik,
De szárnya csak
Megszokásból verdes,
Maradna még...
Vagy csak az örökség mi
Benne repdes?
Volt másokkal is ilyen.
Ne szomorkodj, az
Élet ilyen.
Elmúlás és születés,
Ez a világ rendje...
Hogy legyen hely az
Újaknak.
Mikor Te
Leszel a soron,
Ne ellenkezz, jó
Humusz leszel,
Belélegez akit szeretsz,
Eggyé válsz, belőled
Fejlődik az új élet.
Nem szomorú ez,
Boldog aki él
Boldogult aki meghal,
Ez ne legyen bánat.
Mint alkotó elem,
Vagy része a világnak
Melyet itt hagysz,
Mégis maradsz.
Belőled új, szép
Bármik születnek,
Kik újra meghalnak,
És újakat szülnek.
Mikor vége a világnak
Az egész hal meg,
És születik újra.
Többször is,
Végtelenszer.
Ki meghal, ezerszer
Jön világra,
Mert ha nem is Te
Leszel újra,
Léted nem durva,
Csak egy lomha
Pillangó szárnya,
Mely virágra hajtja
Éhes gazdáját,
Ki élni akar,
Míg élteti a nektár.
Legyél kaptár,
Hol méhek teremnek.
Az emberek
Szeretik a mézet
Mely édes, mint
Az élet, mit
Élsz, akkor is ha
Félsz
Ne félj.
Az élet marad.
Nem a tiéd, de halad.
Előre, és belőled is
Lesz a tökéletesebb
Valami, ami az
Új Életet élteti.